Városunkban ünnepelték a MEVME megalakulásának 100. évfordulóját

Az Országos Erdészeti Egyesület Vértesi Helyi Csoportja szervezésében ünnepelték Tatán a Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet Országos Egyesülete (MEVME) megalakulásának 100. évfordulóját, november 10-én. Az eseményen először megkoszorúzták az Ady Endre utcán található MEVME emlékkövet, majd ezt követően a Magyary Ház konferenciatermében emlékeztek az egyesületre, és történetének kiemelkedő személyiségeire.

Az egyesület a két világháború közti Magyarország egyik fontos szakmai és érdekképviseleti szervezete volt, s az akkori középfokú végzettségű erdészeti és vadászati szakszemélyzetet – kisebb erdők kezelőit, erdészeti altiszteket, erdőőröket és vadőröket – tömörítette. A közösség, melynek saját zászlaja is volt, aktívan képviselte a segédszemélyzet szakmai és szociális érdekeit. A második világháború után szűnt meg, tagjainak nagy része pedig beleolvadt az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) kötelékébe.

2013. novemberében jelent meg a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal támogatásával a Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet Országos Egyesületének történetét tartalmazó kiadvány, Schweighardt Ottó összeállításában. A kötet beszámol arról, hogy a MEVME, és jogelődje a MEASZ (Magyar Erdészeti és Vadászati Segédtisztek és Altisztek Országos Szövetsége) 1926. októberi megalakulásától kezdve markánsan megfogalmazta céljait arra vonatkozóan, hogy mit kíván elérni a társadalmi megbecsülés, az iskolai oktatás, a nyugdíjügyek és egyáltalán az erdész-vadász társadalom szociális helyzetének javítása terén. Az erről hozott határozat olyan célokat jelölt meg, mint a létminimum megállapításának szorgalmazása a magánuradalmi erdészeti alkalmazottak javára, nyugdíjalap létesítése, a szolgálati idő leszállítása 40-ről 35 évre, fegyelmi szabályok létesítése, egyenruha és rangjelzés szabályozása, törvényes védelme, ingyenes jogvédelem a szolgálati ügyekből kifolyó panaszok ügyében, vagy az állami rangsorozás rendezése. Ezeknek a céloknak az elérését egyrészt a saját sajtó megteremtésével, másrészt a társadalom vezető rétegéből céljaikkal egyetértő, azokkal azonosuló személyek, szervezetek (elsősorban az OEE) megnyerésével és támogatásával igyekeztek megvalósítani. Feladat tehát bőven volt, s ezekhez már a kezdetektől számos segítség érkezett az Országos Erdészeti Egyesület és az erdőtiszti kar részéről. Az 1926. november 7-i első választmányi ülés idején 224 tagot számlált a MEASZ, ami 1927. májusára már eléri a 450 főt, s lelkesen fogott hozzá céljai eléréséhez, az évek során pedig számos eredményt értek el, nem hagyva fel a beadványokkal, petíciókkal, kérelmekkel. A MEASZ 1927. decemberi választmányi ülésén tárgyalta a Belügyminisztériumba beterjesztett alapszabályzata módosítását, s akkor döntöttek a névváltoztatásról is, melynek nyomán felvették a Magyar Erdészeti és Vadászati Műszaki Segédszemélyzet Országos Egyesülete elnevezést. Az Erdő c. folyóirat 1944/ 6. száma megjelentetett egy összefoglalót arról, hogy az évek folyamán mi mindent tudott az egyesület elérni. Ezek között szerepelt az erdő- és vadőri iskolát végzett, valamint magánúton szakvizsgázott személyzet különbözeti vizsgára bocsátása, a magán erdőgazdálkodásban alkalmazott személyzet nyugdíjügye, vagy többek között a személyzet baleset elleni biztosítása is. A háború utáni új társadalmi rendben, az új tulajdonviszonyok közt a problémák jelentős része okafogyottá vált, megoldódott, a MEVME taglétszáma a megszűnése előtti időkben már 1800 fő körül volt, s megszűnésével kapcsolatban a következőképpen idéz fel néhány korabeli helyzetet Schweighardt Ottó összeállítása: „ A második világháború végén megalakuló Szövetségi Ellenőrző Bizottságok (SZEB) voltak hivatottak ellenőrizni a győztes hatalmak részéről az új nemzeti kormányok működését. A szovjet tábornokok irányítása alatt álló SZEB kezdeményezésére születnek meg azok az első jogszabályok, melyek az egyesületek nagy többségének megszüntetéséhez vezettek, egyesület ezek után csak a szovjet minta szerint tevékenykedhetett, a régi meglévő egyesületek közül csak igen kevés működhetett tovább. Az egyik ilyen rendelkezés az ideiglenes nemzeti kormány 529/1945. M. e. számú, a fasiszta politikai és katonai jellegű szervezetek feloszlatásáról szóló rendelete. Ez ugyan egyértelműen nem mondja ki a MEVME megszüntetését, de az 1. § kimondja azt is, hogy a kormány feloszlat minden olyan egyesületet – ha az nem is volt fasiszta szervezet – ami az egyesült nemzetekkel szemben ellentétes magatartást folytatott. Ilyen párt a 2. § 13. sorszámán feltüntetett Magyar Élet Pártja, ami 1939-től jogutódja a Nemzeti Élet Pártjának is, ennek a pártnak tartozott a vezetőségéhez Brandt Vilmos egykori MEVME társadalmi elnök is. Ennek a rendeletnek eléggé messze ható hatásai voltak. A másik, igen lényeges e korszak egyesületi tárgyú rendeletei közül az az 1945. július 9-től hatályos rendelet volt, melynek 1. §-a szerint, az egyesületek vezetőségei a jelen rendelet hatálybalépésétől számított 30 napon belül kötelesek voltak a belügyminiszterhez kimerítő jelentést tenni arra vonatkozóan, hogy 1939. január hó 1. óta kik, és milyen tisztséget viseltek, s az egyesület vezetői, illetőleg mindazok a személyek, akik az egyesület működésében vezető szerepet vittek, vagy az egyesület működését irányították és befolyásolták, milyen magatartást tanúsítottak. A rendelet 6. §-a szerint a belügyminiszter a további működésről saját hatáskörben döntött, s a 7. § szerint pedig, amelyik egyesület 3 hónap elteltével sem tett eleget bejelentési kötelezettségének, azt feloszlatottnak kell tekinteni. A MEVME fennmaradását nagy valószínűséggel nem is kérték, de a vélhető okok között szerepel az is, hogy nem is akarták azt kérni a kialakuló baloldali diktatúrától.”

A tatai megemlékezés első színhelye az Ady Endre utca 1-3. sz. alatt lévő MEVME-emlékkő volt, melyet a Vérteserdő Zrt. által szervezett 144. OEE Vándorgyűlés alkalmával állítottak 2013-ban. A helyszínen Laki Balázs, az Országos Erdészeti Egyesület Vértesi Helyi Csoport elnöke elmondta: – 1942-től egészen az egyesület 1945-ös megszűnéséig annak működési székhelye volt a mai Ady Endre utcai, korábbi nevén Esterházy utca 1. sz alatti épület, mely egyben Cservenka Ferenc tatai Esterházy uradalmi erdész, választmányi tag szolgálati lakása is volt. Tata és a korábbi Tóváros vezetősége az Esterházy uradalommal együtt a temesvári Erdészeti Szakiskola Tatára történő 1919. novemberi befogadásától kezdődően egészen napjainkig mindig felkarolta az erdészet, különösen az erdészeti oktatás ügyét, és mindig részt vett, anyagi támogatással is segítve közös megemlékezéseinkben. A város fontos része lett erdészettörténetünknek, hálánkat fejezzük ki minden támogatásukért, és most, koszorúnk elhelyezésekor erre is emlékezünk – hangsúlyozta Laki Balázs.

Az emlékkő megkoszorúzás előtt a helyszínen Michl József mondott köszöntőt. Tata polgármestere úgy fogalmazott: – Az a fajta szeretet, amellyel az erdészek fordulnak a minket körbevevő teremtett örökséghez, a mai ember számára is példaértékű, hiszen nemcsak a természet megőrzéséről, hanem annak újrateremtéséről is gondoskodnak. Hálás köszönetünk ezért mindenkinek, aki ennek a munkának részese, és valaha is részese volt.

Az ünnepi megemlékezés az Ady Endre utca után a Magyary Házban folytatódott, ahol Kiss László, az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) elnöke köszöntőjében kiemelte, bár 100 éves évforduló áll az esemény középpontjában, emellett a 160-as számnak is jelentősége van idén, hiszen 2026. decemberében ünneplik az Országos Erdészeti Egyesület megalapításának 160. évfordulóját. Ahogyan a szakma kiteljesedett, igény mutatkozott középfokú szakszemélyzet képzésére. A MEVME volt az OEE utáni második legjelentősebb, legnagyobb tagszámú erdészeti civil szervezet, melynek céljait a szakma felsőfokú végzettségű vezetői, szakértői mindig támogatták, és szerepet vállaltak a működésében is.

A Magyary Ház konferenciatermében Hoczek László, a Kisalföldi Agrárszakképzési Centrum igazgatója, Stegmayer Máté, a Tatai Helytörténeti Egyesület elnöke, valamint Schweighardt Ottó, az Országos Erdészeti Egyesület Oktatási Szakosztály tagja szólalt fel olyan témákat érintve, mint a mai kor kihívásai, az erdész szakma kommunikációs lehetőségei, az egykori Esterházy birtok erdőgazdálkodása és kiemelkedő szakemberei, a MEVME történetének legfontosabb állomásai, személyiségei, és „Az erdő” című újság. A megemlékezés zenei kíséretét a Vérteserdő Zrt. Kürtegyüttese adta, a programban közreműködött Boglári Zoltán, a Vérteserdő Központ kommunikációs vezetője.