Újraavatták a tatai zsidó temető restaurált Fischer kerámia sírköveit
A Goldberger Alapítvány szervezésében június 22-én rendezték a tatai Fischer családhoz köthető unikális kerámia sírkövek újraavatási ünnepségét a tatai zsidó temetőben.
Tavaly adtunk hírt arról, hogy december 18-án elszállították a temetőben található, Fischer Mózes Áronhoz és családtagjaihoz kötődő kerámia fejköveket, melyek restaurálást követően kerültek most vissza a helyükre.
2023-ban zárult le az a tudományos kutatás, melynek nyomán a Goldberger Alapítvány kezdeményezésére elkészült a tatai zsidó temető síremlékeit leíró, az ott nyugvók adatait feltáró kataszter és adattár. A kutatás megerősítette, hogy a temető őrzi a mai Magyarország legrégebbi (1740), eredeti helyén álló síremlékét, és itt található a legtöbb, XVIII. századi sírkő is. A sírfeliratok kutatását egy könyvben is összegezték, mely a Kuny Domokos Múzeum kiadásában jelent meg, „Lelked legyen bekötve az élet kötésébe – Megéledő sírfeliratok a tatai zsidó temetőben” címmel. A kötet annak a 2022-ben megrendezett konferenciának az előadásai alapján készült, melyen többek között a tatai zsidó temető XVIII. századi síremlékeiről, a zsidó síremlékművészet XX. századi felfedezéséről, a tatai temető sírfeliratainak jellemzőiről és a Fischer-család sírjairól hangzottak el előadások. Kerti Katalin, a Goldberger Alapítvány elnöke korábban tájékoztatott arról, hogy a kutatás tisztázta a még álló, de kritikus állapotban lévő kerámia síremlékek hovatartozását is. A sírok kerámia felépítményei a herendi porcelángyárat felvirágoztató Farkasházi Fischer Mór unokatestvéréhez, a kerámia és kályhagyáros Fischer Mózes Áronhoz és családtagjaihoz kötődnek. Az alapítvány javaslatára, és a MAZSIHISZ finanszírozásában korábban elkészült Hajtó Kornélia szilikát restaurátor szakvéleménye a kerámia síremlékek helyreállításáról, s a szakvélemény megállapításainak alapján keresték annak a módját, hogy az eredetileg 7, ma már csak 3 kerámia felépítményt művészettörténeti jelentőségéhez méltó módon megőrizhessék. Kerti Katalin elmondta, a sikeres restaurálásra az alapítvány több, mint 20 éve várt és sokáig keresték a lehetőségét annak, hogy végre megvalósulhasson. A hazai temetőkultúrában egyedülálló kerámia fejkövek megmentésének céljával Tata Város Önkormányzata, a MAZSIHISZ, a Herendi Manufaktúra Zrt. és a Goldberger Alapítvány négyoldalú együttműködési megállapodást kötött, s a Herendi Manufaktúra ehhez anyagi támogatást is biztosított.
2025. tavaszán nyílt lehetőség arra, hogy a MAZSIHISZ 50%-os önerő biztosítása mellett pályázatot nyújtson be a Nemzeti Kulturális Alaphoz, s ennek köszönhetően már elegendő forrás állt rendelkezésre a kerámia síremlékek restaurálásához, melyet Hajtó Kornélia restaurátor szakértő végzett.
A tatai zsidó temetőben június 22-én Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke köszöntőjében úgy fogalmazott: – A mai napon ezen a helyen állunk együtt, ahol a történelem nem csupán emlék, hanem a jelenlévő valóság is. A tatai zsidó temetőben a múlt csendje és a jelen felelőssége találkozik. Ez a hely nemcsak földrajzi pont, hanem szellemi örökség, amelyet nemzedékek őriztek meg számunkra. A zsidó hagyomány a temetőt a legszentebb helyek egyikének tekinti, s a halott iránti tisztelet parancsa arra tanít bennünket, hogy a múltat nem eltemetjük, hanem gondozzuk, nem lezárjuk, hanem tovább visszük. A mai nap ennek a parancsnak a beteljesítése, a tisztelet, a hála és az emlékezés ünnepe.
A fejkövek szakszerű bontása és elszállítása tavaly december 18-án történt. Munkája kapcsán Hajtó Kornélia egy tanulmányt jelentetett meg, amely a Régi Épületek Kutatóinak Egyesülete által idén megrendezett „Helyzetkép – A magyar zsidó épített örökség kutatástörténete és újabb kutatási irányok” című konferencia előadásaihoz kapcsolódó tanulmánykötetben is megtalálható. (A tanulmánykötet, és benne Hajtó Kornélia munkája a csatolmányban olvasható.) Az „A tatai Fischer család és a hazai kerámiaipar kapcsolata, valamint a hozzájuk köthető, különleges kerámia síremlékek” címet viselő tanulmányban többek között olvasható, hogy „a 18. századi zsidó betelepülések idején az egykori Komárom vármegye területére, így Tatára és Tóvárosba leginkább a német, cseh és morva területekről érkeztek családok, az elsők Stomfáról (Stupava, Szlovákia). A területet 1727-ben az Esterházyak vették meg, akik főleg gazdasági okokból szorgalmazták a zsidók letelepedését, ezért a zsidó lakosság lélekszáma ekkortól jelentős növekedésnek indult. Az 1740-es évekre létrejött a hitközség, ezzel egy időben alakították ki a temetőt a mai helyén. 1845 személy nyugszik a három területre osztott temetőben („A”, „B”, „C” parcella). Az „A” parcellában 1239, a „B” parcellában 561, a legújabb „C” területen pedig 46 személy nyugszik. Az „A” parcellában található a török kor utáni időszak legrégebbi, 1740-ből származó, ma is az eredeti helyén álló sírköve. A 2022-ben és 2024-ben végzett talajradar vizsgálatok az „A” parcellában további 49 sír jelenlétét igazolták… A legjelentősebb tatai zsidó családok egymás közelében temetkeztek évtizedeken keresztül. A Fischer család több, jeles képviselője nyugszik a temető egyik részében. A Fischer család első képviselői Tatán Wolfgang Fischer és családja voltak, akik Mária Terézia intézkedései nyomán települtek be Magyarországra. A Sziléziából származó Wolfgang Fischer a Fő téren telepedett le, ahol egykori háza ma is áll. Tiszteletére nevezték később az épületet Farkasháznak, leszármazottai a farkasházi Fischerek. Feltételezések szerint testvére, akinek nevét nem ismerjük, Tóvárosban telepedett le, leszármazottai a tóvárosi Fischerek, akiknek az első ismert képviselője Fischer Mózes Áron.” A tanulmány foglalkozik a kerámiaművesség és Tata, illetve a Fischer család kapcsolatával, a porcelánnal, és természetesen a Fischer-kerámia sírokkal, melyekkel kapcsolatban a következőt olvashatjuk: „A Fischer családnak közel 30 tagja nyugszik a tatai temetőben, közöttük az első generációs Fischer Farkas és felesége, továbbá farkasházi Fischer Mór és felesége, farkasházi Fischer Dezső, Farkasházy Jenő, Fischer Mózes Áron, Fischer Károly és felesége. A kősírok mellett három darab kerámia síremlék is emléket állít a Fischer család tagjainak. Kerámiából készült síremlékek egyáltalán nem jellemzőek az izraelita temetőkre. Jelen esetben ennek az anyagnak az alkalmazása feltétlenül a család kerámiaiparhoz szorosan köthető tevékenységére utal. Feltételezhető, hogy ennél több kerámia síremlék volt, de a második világháború alatt a temető sajnos megsérült, ezért bizonyos sírok megsemmisültek. Az „A” parcella 3. sor 27. számú sírja Özv. Fischer Károlyné sz. Krishaber Sarolta nyughelye. Az „A” parcella 5. sor 42. sírja Özv. Förstner Jakabné sz. Sonnenfeld Katalin nyughelye, ő volt Fischer Terézia, Fischer Mózes Áron lányának anyósa. Az „A” parcella 5. sor 40. sírja Fischer Mózes Áron kőedény- és kályhagyáros nyughelye. Mindhárom síremlék kőtalapzaton helyezkedik el, amelyek felirata jelzi, hogy kinek a sírja. Kerámiatestük két részből áll: egy alsó és egy záró-, felső részből. … Mindhárom építményre jellemző, hogy négy oldalukon egy-egy, mózesi kőtábla formájú kivágás található, amely mögé mázas kerámialapot helyeztek. Ez a kerámialap hordozza/hordozta az elhunytra utaló feliratokat… A Fischer Mózes Áron, majd Fischer Károly vezette keménycserép gyár kályhagyártással is foglalkozott. A sírok kialakítása és anyagai feltétlenül összefüggésbe hozhatóak ezzel a tevékenységükkel. Ezt bizonyítja, hogy a 42-es sír megmaradt betétmezőjébe hátulról a Hardtmuth cég benyomott pecsétje látható. A tatai Fischer gyár kályháiból mára sajnos nem maradt fenn sok példány. A 2025-ben megnyílt „Sárból arany – Egy család a magyar kerámiaművesség szolgálatában” című kiállításra Szebényi Judit restaurálta a Kuny Domokos Múzeum tulajdonában lévő, zöld mázas Fischer-kályhát. A kályha lábazati elemének mintája megegyezik a 40-es sír (Fischer Mózes Áron nyughelye) plasztikus díszítésével.” A sírok tavalyi állapotával kapcsolatban Hajtó Kornélia a következőképpen fogalmazott: „A kályhák kialakítására is alkalmas keménycserép nem kültérre való, az éves hőmérsékleti és csapadékterhelést nem viseli. Az évtizedek alatt az időjárás erősen degradálta a kerámiákat. Anyagukon változó mértékben fagyási nyomok láthatóak. Rengeteg a mechanikus sérülés: törés, repedés, hiány. A feliratos betétmezők legtöbbször hiányoznak. A plasztikus rátétdíszítések nagy része elfagyott, anyagveszteséggel degradálódott. Kerámiatöredékek a sírok körül megtalálhatóak. A betétmezőkből bizonyos leesett darabokat a gondnokság elraktározott. A sírkerámiák restaurálása ezekben a hónapokban megtörténik, így remélhetőleg fennmaradásuk hosszabb távon biztosított lesz.” Zárszavában a szakértő kiemelte, az unikális síremlékek a hazai kerámiatörténetben jelentős szerepet játszó, tatai Fischer család tagjainak kerámiából készült sírjelei. Megőrzésük, restaurálásuk tisztelgés a család előtt, tisztelgés munkásságuk előtt. A Fischer családhoz köthető alkotásokat hazánkban számos múzeum őriz, többek között a Magyar Nemzeti Múzeum, az Iparművészeti Múzeum, a Kuny Domokos Múzeum, a herendi Porcelánművészeti Múzeum, a Magyar Zsidó Múzeum, a Kiscelli Múzeum. Ezek a tárgyak megbecsült darabjai a hazai gyűjteményeknek, gyakran szerepelnek kiállításokon. A család emlékének gondozása, sírjaik rendbetétele erkölcsi kötelessége az utókornak.”
Michl József, Tata polgármestere az újraavatáson köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki részese volt a restaurálásnak és a folyamat mögötti együttműködésnek. A városvezető kiemelte, mindaz a munka, ami Tatán a zsidó közösség emlékének ápolása érdekében zajlik, kiemelten a Goldberger Alapítvány és Kerti Katalin erőfeszítéseinek köszönhetően, most egy újabb szép alkalomban bontakozhat ki. Amikor egy temetőben olyanokra emlékezünk, akik mindannyiunk számára igaz örökséget hagytak, akkor egyben az összetartozásunkat, a közösségben való hitünket is megerősítjük. Éppen ezért jár hálás köszönet mindenkinek, aki az újraavatást lehetővé tette azáltal, hogy ezek a síremlékek megújulhattak, és természetesen hálás köszönet jár a Fischer családnak, azért a remekműért, amit örök életre szólóan alkottak meg.
A zsidó temetőben lezajlott eseményen a Fischer család temetőben nyugvó tagjainak kerámiaipari tevékenységét Kövesdi Mónika művészettörténész méltatta, a 200 éves Herendi Porcelánmanufaktúra egykori tulajdonosára, Farkasházi Fischer Mórra Dr. Simon Attila, a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. vezérigazgatója emlékezett, a restaurálás folyamatát pedig Hajtó Kornélia szilikát- és műemléki restaurátor, művésztanár ismertette. A kerámia sírkövek újraavatását dr. Frölich Róbert főrabbi és Fekete László főkántor végezte.
